Volt részem abban az érzésben, hogy van egy problémád és ezerszer végig gondolod magadban, hogy mit mondanál, de ritkán adódik alkalom,  hogy valakinek elmondod, hogy végig hallgassa és, hogy egyáltalán megértse.

De ha elmondod akkor kialakul egy nagy vita, és azt kívánod, hogy mégsem mondtad volna neki.

Vagy talán a rosszabb, hogy nem történik semmi.

A legjobb barátnőmmel hetek óta így van. Egy társasághoz szegődött betegségem idején. Ami, nem feltétlenül rossz csak, csak bonyolult. A "társaság" szar. Számomra. Ő már közéjük állt. Mondta. Piával nagyoskodnak és kicsit féltem, mert Ő is. A "társaság" bonyolult. Ott van benne a volt barátom K. Akit igazából nem is szerettem és csak attól féltem, hogy meglátogatja mennybéli rokonait, ha nem járok vele. Mondhatni tudatlanul érzelmileg zsarolni próbált. Ami sikerült is. Ott van egy fura idegbeteg (és tényleg) srác. Z. Nagyon ideges,  én és barátnőm G. közelében. Félünk Tőle, de keveset beszél, keveset aggat. Csak ahogy rám nézett... Borsózik Tőle a hátam. Még ott van egy kocka, aki vicces a maga módján, de nem akarom megismerni, megemlíteni többet. Ha bunkó lennék azt mondanám, mindegy mert nem vagyok bunkó. Ott van L. a "szexmániás".  Ő sem csinálta még, csak beszél róla. Állandóan a melltartóméreteimről faggat. De nem néz jó nőnek. Ott van M. aki G-nek nagyon tetszik. Jó pasi. Mondhatni. Néha úgy érzem magam köztük, mintha, azt várnák, hogy mikor megyek el. Ezért inkább a "régi" barátainkhoz megyek. Ott úgy érzem, hogy lehetek úgy is vicces, hogy nem néznek hülyének. És - éssel nem kezdünk mondatot- ott is van valaki a múltamból. Régen, nagyon régen tetszettem Neki, de én elutasítottam - utálok másokat elutasítani,mert tudom milyen szar érzés, ha valaki ezt csinálja - . Pedig nem vagyok túl szép. Nincs kék szemem, platina szőke hajam és napbarnított bőröm. Meg elégszem az aranyszőke/arany barna hajammal - ami a fodrászok szerint szőke - és a zöldesbarna szememmel, hiába barna igazából a színe. Viszont egyáltalán nem vagyok elégedett az orrommal, mert az tényleg "ocsmány". De én ilyen vagyok, így kell szeretni. Bár mindenki  ezt mondja, de ez az én szövegem és a Tied, Kedves Olvasó. Feltehető az a kérdés, miért mondtam, hogy Kedves Olvasó. Egyáltalán miért tegezlek téged. Egyáltalán, hogy tértem ide ki? Van ez így.

Visszatérve a régi barátaimhoz, szerintem megharagudtak. Amit valahol megértek. Nem rég Á. alig köszönt egy "heló"-val, de én szokás szerint, mint régen hangosan, vagy "csak" jól hallhatóan rárikkantottam - ordítottam -, hogy "szia Á." Hatalmas vigyorral az arcomon, ami miatt Á., elmosolyodott automatikusan - vagy csak hülyének nézett -, ami elég jól hangzana, ha a régi szerelmemmel L.-val történt volna. Fáj. Fáj, hogy egy kényes senkinek néz. De Ő annyira tökéletes. L.-nak a zöld szeme is. De Ő a menőkkel barátkozik. Fura pletykák terjengenek a társaságáról, ami igaz is, és akkor már nem pletyka hanem történet. A táborba amelybe majd elsőnek megyek idén nyáron, beszívtak és "miegymás" történt ott bent a faházban... Gondolok itt tipi-tapira, csókokra és még perverzebb dolgokra. DE még ezek után sem tartották az ott levő lányokat kurváknak, de a sima emberekre gyakran használják az ilyen szavakat. Érdekes...

De az nagyon émelyítő érzés tud lenni, hogy ezen csajok egyike, a seggedet nyalja csak úgy. És - éssel nem kezünk mondatot - még csak nem is tartanak menő csajnak, de akkor is nyalnak. De nem zavar túlzottan.

Talán azért csinálják, mert veszélyt jelentünk rájuk?

Mert mi legalább őszinték vagyunk.

És Ők nem.

.

.

.
 

Megtaláltam a régi naplómat, szóval ez régebben, pontosabban tavaly ilyenkor történt.

Sziasztok!

Nahát, végre elkészültem a tavaszi kinézettel! Nekem teszik. Próbáltam egyszerűbbre tervezni a modulokat, mert a háttér feldobja így is.

Végre itt a tavasz!! :) Nagyon vártam, mert már kezdtem unni, ezt a rossz, komor, hideg és rideg időt. Tavasszal viszont minden kivirul, lehet lengébben öltözni, nem kell talpig bebugyolálva feszengeni, és legalább a napfény hatására a hajam is kiszőkül egy kicsit :D. Talán még a szerelem is összejöhet, ha már Kristóffal NEM sikerült. :(

Remélem, Nektek is teszik a kinézet, véleményeket chatben szívesen olvasom. :D

Rövid vélemény: Nekem nagyon tetszett, egy kicsit hiányoltam belőle a félősebb részeket, de egyáltalán nem volt unalmas, sőt egész mozgalmas volt. Imádom ezt az új ötletet, hogy régi képekkel illusztrálják, nagyon hatásos:D Tetszenek a képek és a szereplők is. Mindenesetre én ajánlom !

Pár ismertető :

        

1.

      Az izgalmas történet egy Jacob nevű tizenhat éves fiúról szól, aki mindaddig a kamaszok átlagos életét éli még a nagyapja meg nem hal. Az öregúr mindig ijesztő történetekkel traktálta a fiút, azonban ahogy Jacob felnőtt, egyre jobban eltávolodott a szenilis nagyapjától és már egyáltalán nem hitte el azokat a különös történetek arról a sok érdekes gyerekről, akik mind egy Wales közeli szigeten laktak egy kastélyszerű hatalmas házban, ahol senki sem találta meg őket. Az öreg hosszú időn keresztül mesélt az unokájának a különös gyerekekről és azokról a káprázatos dolgokról, amelyekre a gyerekek képesek voltak. A nagypapa úgy távozik a másvilágra, hogy egy üzenetet hagy a fiúra. El kell mennie és ki kell derítenie, hogy miről mesélt a nagyapja mindig is. A szerző ügyesen övezi a hátborzongatóságot és a titokzatosságot a szerethető karakterekkel. A könyv első fejezeti lehet nem hagynak aludni, azonban maga az egész könyv nem félelmetes, a második felében már rájövünk mindarra, amire Jacob is, és egy gyönyörű világ bontakozódik ki a szemeink előtt. A művet a szerző képgyűjteményéből származó, 1940-es években készült fekete-fehér képek teszik még izgalmasabbá és nyugtalanítóbbá. Ez aztán az igazán új ötlet!  A Vándorsólyom kisasszony tele van izgalmas jelenetekkel, érdekes történetekkel és csodálatos szereplőkkel, mindez persze nagyon jól van megírva.Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei. Jól vésd az emlékezetedbe ezt a címet, mert el kell olvasnod ezt a könyvet. Nem csodálkoznék rajta, hogy ha ez a könyv lenne az új kedvencetek.

 2.

    Egy rejtélyes sziget.
    Egy elhagyott árvaház.
    Egy különös fényképekből álló gyűjtemény.

     Ez vár felfedezésre a "Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei" című felejthetetlen regényben, amely a fantázia és a fotográfia elegyéből kever izgalmas olvasmányt. Történetünk kezdetén rettenetes családi tragédia indítja útnak a tizenhat esztendős Jacobot egy távoli, Wales partjai közelében lévő szigetre, ahol felfedezi Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekek számára alapított otthonának omladozó romjait. Ahogy Jacob végigjárja az elhagyott hálótermeket és folyosókat, rájön, hogy Vándorsólyom kisasszony gondozottjai nem csak különlegesek voltak, de talán veszélyesek is. Lehet, hogy nem véletlenül száműzték őket egy kietlen szigetre. És valamiképp -lett légyen ez bármilyen valószínűtlen- talán még mindig élnek.
    Ez a nyugtalanító, réges-régi fényképekkel illusztrált regény élvezetes olvasmány felnőtteknek, tiniknek és bárkinek, aki élvezi a hátborzongató kalandokat.

Joseph Morganra a Vampire Diariesben figyeltem fel legelőször. Egyszerűen imádom!! Annyira jól játszik,hogy az már felfoghatatlanul jó. -Szerintem.- És hát, vadítóan szexi. :D