Holnap szeptember 2. napja : iskolakezdés. 

Mindenki nagyon várja, készülődik, kíváncsi, hogy milyen lesz az első nap. Miben változtak meg a régi ismerősök vagy, hogy milyenek lesznek az új és ismeretlen osztálytársak? Hogy fognak hozzád viszonyulni,  milyen új kapcsolatokat fogsz kialakítani? Mit szólnak az új ruháidhoz, a megjelenésedhez, a stílusodhoz: Hozzád? Milyen lesz az első nap egy új, netán már ismert helyen? Ki mellett fogsz ülni az órákon, kikkel leszel a szünetekben? Új tanárok, vajon milyenek? Mennyire leszel szimpatikus nekik? A strébert és pedánst  add,  vagy a laza diákot? Szívatni fognak? A negyedikesek mennyire fognak veled szórakozni?

Vagyis egy csomó kérdés az iskolakezdéssel kapcsolatban.

Őszintén megvallva engem egyáltalán nem foglalkoztat, hogy mi lesz holnap. Oké, a normális az lenne, hogy már korábban kiválasztottam volna miben leszek, már korábban előkészítettem volna mindent és nem az utolsó pillanatra hagyom. Nem izgulok, nem félek, nem örülök, nem vagyok szomorú. Egyszerűen semmi. Nem érdekel ki mellett fogok ülni, nem érdekel, hogy mit fognak rólam gondolni. Ez elég fura. Mindig vagy vártam -vagy éppen nem- az első napot. Háát most változtatok ezen szokásomon, mert semmilyen érzésem nincs ezzel kapcsolatban.

Ez nem tudom mennyire előnyös számomra, vagy mennyire hátrányos. De így érzek. Vagy éppen nem érzek. Biztosan holnap már izgatott leszek, meg kavarogni fognak a fejemben ezek a megválaszolatlan kérdések. De egyenlőre nem. Addig kiélvezem az utolsó napomat az iskola és az ezzel járó nehézségek nélkül.:)