Noémiéknál2013.04.21. 13:10, Bea*
Mi annyira hülyék vagyunk:DD
Zajlanak az események.
Kedden Ádámmal szórakoztam, pénteken focimeccsen voltam, most pedig Noémiéket boldogítottam:D
Megbeszéltük, hogy találkozunk a sportpályán. Onnan pedig tovább mentünk Ő hozzájuk. Mikor odaértünk, bemutatkoztam az anyukájának akinél meg az Ő barátai voltak. Aztán bementünk a szobába és elkezdtünk beszélgetni. Csináltunk pár képet, miután kigyönyörködtem magam a szobájában. Aztán kiderült, hogy az anyukájáék csinálni fognak sütit, meg tervbe volt véve a pizza is így elküldtek minket a boltba. De előtte hívta Noémit Danci, hogy kellene a lecke. Útközben összefutottunk velük és mondtuk Danciéknak hogy sietünk vissza hozzájuk. Hajtottunk mint az állat, és bementünk a Spárba. Kettészakadtunk, gondoltuk, úgy gyorsabb. Szerencsére nem csak én nem ismerem túlságosan a Spárt, hamar kiderült, hogy Noémi sem tartózkodik itt túl sokat.:DD Valahogy meglett a 2 étcsoki, a cukor és a teavaj, de a petrezselymet nem találtunk. Megkérdezte Noémi az egyik cuki fiút, hogy Ő tudja e merre van. Hát végül nem kaptunk. Hajtottunk át a Pennyhez hátha ott van. Befutottunk és kerestük mindenhol. Hát ott sem volt. Nem találtuk a kijáratot. Ezért fogtunk egy csokit és végig álltuk a hosszú sort, hogy ne menjünk ki üres kézzel:DD Aztán tekertünk visszafelé, de úgy, hogy már nagyon fájt a lábunk és sikeresen visszaérkeztünk. Hát Danciék nem voltak ott. Nagyon csalódottak voltunk, különösképpen a házigazda.:( Hiányzott nekünk Danci. De utána leadtuk a rendelést a férfinak, aki csinált nekünk sütit. Addig bementünk a szobába, beszélgetünk, hülyéskedtünk és rengeteg képet csináltunk.:DD 228-at ha jól tudom.:D Ettük az isteni sütit, amelyet Lávás süteménynek becéztek. Fagyival volt tálalva ami tökéletesen illett a meleg finomsághoz. Kívül keményebb volt, belül meg omladozott a lágy csoki.:D Közben nem egyszer köhögés rohamok jöttek rám, de végül Noémi megmentett egy nagy adag szörppel:D Utána folytattuk tovább a dolgokat és közben felhívtam anyát egy ürüggyel, hogy had maradjak még. Noémivel egyszerre, ugyanabban a hangnemmel mondtuk, hogy - Remélem, hogy visszahív. :DD És elkezdtünk szakadnia röhögéstől. De nagyon durva volt. Tényleg.
Utána kisült a pizza és áááá az is isteni volt. Ennyit komolyan még nem ettem soha. Na jó előfordult már, de nem sűrűn.:D Aztán szórakoztunk, meg beszélgettünk és elérkezett az idő, hogy most már félóra/háromnegyed óra késéssel elinduljak haza. Noémi kísért egy kicsit, és kb. a Jobo pizzásnál ledobta a biciklim a láncot. A város másik végében lakunk és egy kicsit kiakadtam. Aztán elhatároztuk, hogy visszafordulunk és Noémi "tolt" úgy haladtunk. Aztán végül hazavittek az apukájával és anyu nem akadt ki, hogy majdnem egy órás késéssel bicikli nélkül hazaértem /épségben/. Egyből első kérdése az volt, hogy hol van az én, kicsi, rozsdás, cuki biciklim ami iszonyat régi, de szeretem.
Röviden tömören ennyi. A következő bejegyzésben hozom a közös képeket.:D
Nagyon jól éreztem magam tegnap Veled Noémi.:D Köszönöm! :D <3
Ui.: Elnézést a rossz megfogalmazásért, de perpillanatat beteg vagyok.
|