Az élet néha fura helyzeteket hoz eléd. Feláldoznád a terved, hogy valakinek aki szeretsz ne okozz fájdalmat, miközben Te szenvedsz. Azt akarod, hogy Neki jó legyen, miközben tudod, hogy neked egyáltalán nem jó.

Mostanában eléggé lerontottam az átlagom. Közbejátszott az is ami mostanában történtek velem és nagyrészt az is, hogy a barátnőmnek rosszul esik, hogy a tanulásban jobb vagyok nála. Gyakran szóvá is teszi és ez eléggé elveszi a kedvem a tanulástól. Fáj, hogy emiatt rosszul érzi magát, bár nem csak ez miatt. Aztán valamelyik hónapban csak 0, 10-del tért el egymástól a két átlag és ledöbbentem. Eléggé lerontottam, 4,50 alá. Nekem fontos, hogy mindig 5,50 felett legyek, egyéb okok miatt. Oké, minden barátságban megesik egy kis versengés, féltékenykedés, de akkor is. Rájöttem, nem nekem kellene lerontanom, hanem Neki belehúzni. Próbálok segíteni Neki, hogy fentebb tornázza magát. Hisz egy legjobb barátnőnek az a dolga, hogy a másik jól érezze magát. Emiatt vesztünk össze. Persze áthidaljuk meg minden. De mégis nyomot hagy. Mikor ezt megemlítettem megbeszéltük. Elmondtam, hogy ez nagyon rossz nekem, hogy célzásokat tesz és féltékenykedik, aztán elmondta, hogy mostanában nagyon ideges és, hogy mi áll ez hátterében. Ez még félév előtt volt. De mostanában sokat betegeskedik, hiányzik fogszabályzás, kézi egyéb dolgok miatt, ami nem tesz túl jót a kapcsolatunknak. Mikor visszajött 1 hét után, nagyon összzevesztünk:/. Dolgokat mondtunk egymásnak, vagyis mondtunk volna, ha nem azt mondta volna a Mond már el, miért vagy ilyen?! kérdésre, hogy Semmi, hagyjuk., akkor még vitatkozni is lehetett volna. - Húha micsoda jövő idős szerkezet. - Mostanában nem mond el semmit. Persze még aznap kihúztam belőle, már majdnem mindketten sírtunk és végül megvolt  a probléma. És - éssel nem kezdünk mondatot - talán egy kicsit a féltékenység is közrejátszott. Sajnos. Próbáljuk megoldani, de már nem tudom, hogy lesz, hogy ha külön suliba leszünk. Pedig már iszonyat régen ismerjük egymást. Voltak kisebb-nagyobb szüneteink, de mindig megoldottuk. Persze a  tüske bennem marad... Volt az Ildis eset is. Akkor a szemembe kiabálta, hogy nem vagyok a legjobb barátnője, mert Ildi az. De ez tavaly volt. Azóta már Ildi elköltözött és nem tartják/tartjuk a kapcsolatot nagyjából. Attól félek, hogy megint az lesz, hogy azt mondja: Már nem vagy a legjobb barátnőm.  És - éssel nem kezdünk mondatot - akkor nem egy tüske maradna a szívemben, hanem egy egész karó.

Nos, ez ilyen barátságos blogganat volt :$. Ez kavarok most perpillanat bennem. Ha már így eszembe juttatták ezt az összeveszéses témát:DD.

Üzenem, ha valaki netán összeveszne egymással azonnal béküljenek ki, mert nem éri meg ez az összeveszéses dolog!!:)