Nos, hogy ki vagyok én? Az emberek elsősorban mindig olyannak látnak aki mindig mosolyog, optimista és elmehetne egy hippinek. Amiben nem tévedtek sokat, viszont nem hinnék, hogy az életem túl nehéz lenne. Pedig az. Legalábbis az volt.

1998. december 15-én megszülettem. Reggel fél kilenc, kilenc körül. A nevem azt jelenti, hogy boldog. Apa adta nekem, emlékszem régen mindig úgy hívtak, hogy Liliputi (Lili akartam lenni) vagy, hogy Beátagarázsba / amit egészen idáig nem értettem miért, aztán rájöttem, hogy beállt a garázsba nagyon hasonlít :D / A gyerekkorom boldog volt. Tényleg. oké akadtak érdekes dolgok,  mint például beleállt a szög a talpamba. Anya hiába mondta, hogy ne járkáljak mezítláb... Aztán apa és anya elválltak, szét mentek, egyéb okok miatt, de ugyanúgy találkoztak és viselkedtek egymással. Csak külön laktak. Egyre kevesebbet voltam  Apával, egy kicsit elhidegültünk. De amikor Vele voltam annyira jó volt. Emlékszem szülinapomkor, névnapomkor és egyéb ünnepekkor mindig elvitt vásárolni, így tett 2010. 03.22-én is, amikor beültünk inni egy forrócsokit az egyik kávézóba. Annyira jó volt. Szerintem Ő a legjobb apa a világon. És nagyon hiányzott amikor 'elment'. Nem láthatom Őt soha. 2010. 03.24. A névnapom után 2 nappal. A testvérem esküvője előtt 2 nappal. Akkoriban nagyon kis tutyimutyi voltam, béna kis lányka. Hülyén néztem ki, hülyén viselkedtem.  Nem ért végett a szomorú, sötét események. Györgyi, a testvérem megbetegedett. Rákos lett. Azonkívül, hogy a férje, Zoli iszonyúan bánt vele, mert egy tapló féreg disznó meg miegymás. :3 Sokáig küzdött ellene, a betegség ellen, de nem sikerült Neki. Elhagyta Dávidkát és Zolit meg minket.  'Elment' 2012. 12. 14-én. Noel születésnapján /tesóm gyermeke/. 1 nappal a születésnapom előtt.

Ezt az eseményt azért írom bele mert meghatározó volt a jellememben. Ezek nélkül nem leszek az aki most vagyok.

Na igen, végre véget értek ezek a  szomorú események. Hát igen. Elég fárasztó :D.  De sokat jelentenek nekem. Utána megerősödtem. Komolyabb lettem. Elkezdtek persze beszélni rólam. Kedvesebbek lettek velem. Egyre több személyt ismertem meg. Megnyíltam az emberek felé. Vidámabb lettem, nem akartam, hogy lássák ahogy sírok.
Egyre jobb fej voltam mindenkivel, persze voltak akadályok meg minden, de próbáltam mindig jól teljesíteni mindig. Én vagyok az, akitől nem a négyest várják el, hanem az ötöst.

És most itt vagyok ahol. BOLDOGAN.

Oké ez így elég szomorúnak, sötétnek hangzik. Igazából az is. Minden. Erős lettem. Megtanultam, hogy ki kell élvezni minden pillanatot és nem éri meg szomorúnak lenni, sírni. Mert ha boldog vagy arra fogsz emlékezni, hogy milyen jó örömteli dolgok történnek veled. Hogy ha rámosolyogsz másra, visszamosolyog rád és ezt nagyra kell becsülni. És átértékeltem, hogy minden egyes emlék mennyire fontos. Hogy ne felejtsem el Őket, ne halványodjanak el, ne piszkolódjanak be, IDE írom Őket. Kövesd ha tudni akarsz néhány boldog, vagy bonyodalmas emlékekről. Ennyit  as szerkesztőről, a Ti Főnökasszonyotokról: vagyis rólam. / Ezek ellenére nagyon pozítív személyiség vagyok.:D /

Ui.: Hogy miért a rossz emlékeket soroltam fel? Sokan azt hiszik, hogy milyen nehéz a saját életük. Hát hidd el, ne legyél másra féltékeny, hogy neki 'jobb' élete van. És persze van egy csomó emlékem amikor boldog vagyok, szerencsére több az örömteli emlékem, mint a  szomorú. De azokat a blogban olvashatod. ;D.

Ha ezt elolvastad, akkor hatalmas nagy pacsi és akkor nagyon tisztellek! :D