„Az emberek egész életedben meg akarják majd mondani, hogy ki vagy. Csak vissza kell ütnöd és azt mondani: 'Nem, ez vagyok én!' Azt akarod, hogy máshogy nézzenek rád az emberek? Érd el! Ha azt akarod, hogy megváltozzanak a dolgok, menj és változtasd meg őket, mert ebben a világban nincsenek tündérkeresztanyák.”

 

 

Ui.: Fél 1 körül földrengés volt.

Zajlanak az események.

Kedden Ádámmal szórakoztam, pénteken focimeccsen voltam, most pedig Noémiéket boldogítottam:D

Megbeszéltük, hogy találkozunk a sportpályán. Onnan pedig tovább mentünk Ő hozzájuk. Mikor odaértünk, bemutatkoztam az anyukájának akinél meg az Ő barátai voltak. Aztán bementünk a szobába és elkezdtünk beszélgetni. Csináltunk pár képet, miután kigyönyörködtem magam a szobájában. Aztán kiderült, hogy az anyukájáék csinálni fognak sütit, meg tervbe volt véve a pizza is így elküldtek minket  a boltba. De előtte hívta Noémit Danci, hogy kellene a lecke.  Útközben összefutottunk velük és mondtuk Danciéknak hogy sietünk vissza hozzájuk. Hajtottunk mint az állat, és bementünk a Spárba. Kettészakadtunk, gondoltuk, úgy gyorsabb. Szerencsére nem csak én nem ismerem túlságosan a Spárt, hamar kiderült, hogy Noémi sem tartózkodik itt túl sokat.:DD Valahogy meglett a 2 étcsoki, a cukor és a teavaj, de a petrezselymet nem találtunk. Megkérdezte Noémi az egyik cuki fiút, hogy Ő tudja  e merre van. Hát végül nem kaptunk. Hajtottunk át a  Pennyhez hátha ott van. Befutottunk és kerestük mindenhol. Hát ott sem volt. Nem találtuk a kijáratot. Ezért fogtunk egy csokit és végig álltuk a hosszú sort, hogy ne menjünk ki üres kézzel:DD Aztán tekertünk visszafelé, de úgy, hogy már nagyon fájt a lábunk és sikeresen visszaérkeztünk. Hát Danciék nem voltak ott. Nagyon csalódottak voltunk, különösképpen a házigazda.:( Hiányzott nekünk Danci. De utána leadtuk  a rendelést a férfinak, aki csinált nekünk sütit. Addig bementünk a szobába, beszélgetünk, hülyéskedtünk és rengeteg képet csináltunk.:DD 228-at ha jól tudom.:D Ettük az isteni sütit, amelyet Lávás süteménynek becéztek. Fagyival volt tálalva ami tökéletesen illett a meleg finomsághoz. Kívül keményebb volt, belül meg omladozott a lágy csoki.:D Közben nem egyszer köhögés rohamok jöttek rám, de végül Noémi megmentett egy nagy adag szörppel:D Utána folytattuk tovább a dolgokat és közben felhívtam anyát egy ürüggyel, hogy had maradjak még. Noémivel egyszerre, ugyanabban a hangnemmel mondtuk, hogy - Remélem, hogy visszahív. :DD És elkezdtünk szakadnia  röhögéstől. De nagyon durva volt. Tényleg.

Utána kisült  a pizza és áááá az is isteni volt. Ennyit komolyan még nem ettem soha. Na jó előfordult már, de nem sűrűn.:D Aztán szórakoztunk, meg beszélgettünk és elérkezett az idő, hogy most már félóra/háromnegyed óra késéssel elinduljak haza. Noémi kísért egy kicsit, és kb. a Jobo pizzásnál ledobta a biciklim a láncot. A város másik végében lakunk és egy kicsit kiakadtam. Aztán elhatároztuk, hogy visszafordulunk és Noémi "tolt" úgy haladtunk. Aztán végül hazavittek az apukájával és anyu nem akadt ki, hogy majdnem egy órás késéssel bicikli nélkül hazaértem /épségben/. Egyből első kérdése az volt, hogy hol van az én, kicsi, rozsdás, cuki biciklim ami iszonyat régi, de szeretem.

Röviden tömören ennyi. A következő  bejegyzésben hozom a közös képeket.:D


Nagyon jól éreztem magam tegnap Veled Noémi.:D  Köszönöm! :D <3

Ui.: Elnézést a rossz megfogalmazásért, de perpillanatat beteg vagyok.

Néha a múlt nem múlik el, nem hajlandó feledésbe süllyedni.
Mellettünk marad, mintha azt mondaná:

 -Még nem végeztem veled!

 

Megtetszett ez az idézet, Noémi oldaláról:DD

 

 Tegnap volt a focimeccs. Majd írok róla is egy bejegyzést. :3
 ~
 Nos. Hogy miért blogolok? Magamnak. Elsősorban. Nem úgy készült, hogy valaki bele fog/elfogja    olvasni, különben úgy írtam volna. Sejtelmem sincs, hogy kitől tudta meg, nem is érdekel. Persze, megtehettem volna, hogy beállítom úgy, hogy csak én lássam. Vagy kitölölhettem volna a bejegyzéseket amik Róla szólnak. Nem tettem. Mert azok is egyaránt fontos emlékeim voltak. BOLDOG emlékeim. Amelyek gondolom ezek után, most már neki nem jelent semmit. De nekem fontos. Jó visszanézni, hogy milyen boldog voltam mondjuk a farsang, a felvételi buszozás után. Jó ilyenre emlékezni. Mindenesetre egyet kérek, ha már "idetévedtél" ne mondd el a fél iskolának, mert nem akarom, hogy belemásszanak az életembe és csámcsogjanak róla! Köszönöm.
 

 Emlékszem erre a sorozatra, amiből az animáció van. Dokik. :DD
 

Ui.: Ne vessz össze -megint- Noémivel. Legalább is Neki fontos a barátságotok.

Kristóf tud a blogról. És látta  a kiírásomat, miszerint minden fiú bekaphatja.

Mi lesz itt emberek?!

Kiírtam a Facebookomra 22.00 körül, hogy kapja be minden fiú!:@ K. szerencsére nem volt fent, mert ha látja kiakad :D. Így is négyen megkérdezték, hogy most mi van. Egy páran likolták is a kiírásom:'D

Még 2013. Január 1-jén elhatároztam, hogy egy üvegvázában gyűjtöm az emlékeimet és új év napján megnézem Őket, hogy emlékezzem az idei év minden történésére. A BOLDOG emlékeimre. Tegnap éjszaka nagyon magam alatt voltam és úgy döntöttem, hogy megnézem miket gyűjtöttem eddig össze.  Éjfél környékén ott ültem a BOLDOG emlékeimmel, ezt a zenét hallgatva és azon gondolkodtam mi változott?! Mért ülök itt a sötétben, hangulatvilágítással és egy csomó zsepivel. Egy csomó L.-ról is szólt, és hát K.-ról Amikor elmentünk pizzázni, amikor buszoztunk, amikor elsőnek puszilt meg,  a farsang,  a felvételi, a közös képek a buszon. Minden. Miért történt meg minden, ha most ilyen érzést kelt bennem?! Ha most érezné amit érzek...

Mért ilyen bonyolult minden?!